Gɛ́ɛ tíi, Kúnuu-namui e zu tòo, ǹyɛɛi, “Kákîri-ƃelai! Kákelee káfe kániŋa-sîrɛ kpaa káwɛlɛ-sôoi fuloŋ ŋìri-wuruii ma a Vii-tɔɔ-ɣelei, ká lí la yá la gbele-mɛni ma?
Ve pâi m̀ôi ma, ǹyɛɛi, ‘Ŋámii-sɛŋ kpɛtɛ, í íseɣe kôyaai kpiniŋ íleŋei, í ŋámii-sɛŋ tɛɛ ḿbɔ é lɛ́ɛ zu ŋa kpɛɛ a ńaa miɛɛ, ŋá ŋ́gbele; nàa pôlu ma, ya pâi ílaa miî í íkpele’?