1 Oo mani Hodá, oo mani Hodá! Taw chiá maná tahná esht? Pa ché cha mani rakkénagá dur ay, cha mani áh o peryátán sakk jetá ay.
Oo Hodáwand! Pa ché dur óshtátagay? Chiá watá sakkén sáhatán chéra dayay?
Oo Hodá! Maná pa sharri bedár, ke tai mayár o báhóth butagán.
Cha man dur mabay, chiá ke sakki o sóri nazzik ent o kassé pa komaká nést.
Kochekán mani chapp o chágerd geptag, sherr o badkáráni rombá angerr án, mani dast o pádesh thong thong kortagant,
Mani sáhá gonahkáráni hórigá mager o zendá gón hónigán,
Chiá ke Hodáwandá adl dóst ent o wati dóstdárán yalaha nakant. Hodáwand tán abad pahrézkáráni posht o panáh ent, bale badkáráni nasl goddhaga bit.
Man ájez án o droshag butagán, cha delay áshópá nálán.
Gwashant: “Hodáyá yalah kortag, berawén begeréni, kassia narakkénit.”
Bégáhay sáhat sayá, Issáyá chihál jat: “Eli, Eli, lemá sabakktani?” Bezán: Oo mani Hodá, oo mani Hodá! Taw chéá maná tahná esht?
Bégáhay sáhat sayá, Issáyá chihál jat: “Elui, Elui, lemá sabakktani?” (Bezán: Oo mani Hodá, oo mani Hodá! Taw chéá maná tahná esht?)
Á, yakk grán o jánsóchén ranjéá dochár at, paméshká géshter dwái kort o áiay héd, hónay trampáni dhawlá zeminay sará petthetant.
Gorhá gwashti: “É mani hamá habar ant ke man gón shomá á wahdá kortagant ke angat gón shomá butagán. Mani bárawá, har habaré ke Mussáay Sharyat, Zabur o Nabiáni Ketábán nebeshtah ent, á zalur báyad ent hamá dhawlá sarjam bebant.”