“Yɛn adït ku Ya Nhialic ɣeric, raan tɔ̈u aɣet athɛɛr. Yɛn rɛ̈ɛ̈r të thöny ku tëɣeric, ku Yɛn ee rɛ̈ɛ̈r aya wo kɔc cï röt kuɔɔr piny ku cïk kepiɔ̈ɔ̈th puk, aguɔ keek gäm aŋäthdï, ku riëtëpiɔ̈u.
Wek cïï lɛcdun math. Pänydïïtdun acï gël në kal ë kuur lɔ giliu, ku ɣöötkun anukï në kur nïïm ya, ka yak lueel në wepiɔ̈ɔ̈th an, ‘Eeŋa duëër wook kɔn lɛɛr piny?’
Acï week gäm mana ë jɔ̈ɔ̈ric bäk cam, këcam kën kuarkun kɔn cam. Acï we tuöc ka tuc thook them En ke week, aguɔkï athiɛɛi kekë kapiɛth jɔ yök në ke cök.
Ku week aya, wek kɔc kor, yak ka ke röördït piŋ. Yeka, week wedhie, yak wethook piëëŋ abäk kuur aa wek röt kuɔɔr piny cieŋ cït man ë lupɔ: Nhialic ee kɔc ee röt tɔ dït ŋɛ̈ny, ku ye kɔc ee röt kuɔɔr piny gäm dhuëëŋdepiɔ̈u.