Go lueel, an, “Yɛn göth arëët ë baŋ de Bɛ̈nydït Nhialic de Rɛm, në kë cï kɔc ke Yithriɛl löŋduön cï mac pɔ̈l, ku thuurkï ɣäänkuön ke läm piny, ku näkkï tïtku në abätäu ku ja döŋ yatök ë giliŋ, ku akɔɔrkï wëikï, bïk a nɔ̈k.”
“Yen acï kuur ku acï bɛ̈n guum ke koor rɔt piny, acïn jam töŋ cï lueel. Acït nyɔɔŋ amääl le tem röl, ku cït amäl tem ë nhïm në yeguöp, acïn wɛ̈t töŋ cï lueel.
“Awärjäŋ yen aye Nhialic! Yen aye Bɛ̈nydït! Awärjäŋ Yen aye Nhialic! Yen aye Bɛ̈nydït! Aŋic kë ë luiku ee kënë. Ku akɔɔrku bäk ŋic ayadäŋ! Na cuk löŋ ë Bɛ̈nydït dhoŋ kɔ̈u ee köölë, ke we näk wook!