A tsɛ Yakob de mɛ ke, “Ke ja ji sane ɔ, lɛɛ nyɛɛ ngɔ zugba nɛ ɔ nɔ ní kpakpa amɛ ekomɛ kɛ wo nyɛ kotoku ɔmɛ a mi, nɛ nyɛ kɛ ya ke ganɔ ɔ. Nyɛɛ ngɔ tsopa nu bɔɔ, bila, hwo bɔɔ, kɛ tsopahi kɛ a he via bɔɔ, gigɛ bɔɔ, kɛ ngmɛ́ bɔɔ.
I ná nɛ ye yi pee kaa vu kɛ e mi nyu, nɛ ye hɛngmɛhi plɛ pee nyu hɛngmɛ nɛ vo nyu ngɛ mi jee babaaba. Jinɛ i ko fo ya nyɔ kɛ pia kɛ ha ye ma mi bi ɔmɛ nɛ a gbe ɔ.
Yawɛ, anɛ o kua Yuda kulaa lo? Anɛ o ngɛ Zion bi ɔmɛ hiee lo? Mɛni he je mɔ lɛ o plaa wɔ kikɛ nɛ ɔ nɛ e hi tsami ɔ? Wa hyɛ blɔ kaa tue mi jɔmi maa ba, se nɔ́ kpakpa ko ji mi kɛ bɛ; wa hyɛ blɔ kaa be maa ba nɛ a ma tsa wɔ, se haomi kɛ gbeye sɔuu lɛ bɔle wɔ.
Yerusalem, i suɔ mo! Yerusalem, mɛni ma de ha mo? Kɛ ma pee kɛ jɔɔ o bua kɛɛ? Nɔ ko nɔ ko nɛ́ amanehlu hyɛ kaa nɔ́ nɛ ba o nɔ nɛ ɔ. O haomi ɔ kle tsɔ, nɛ e nyagbe be. Mɛnɔ ma he o yi wami?
Kaa bɔ nɛ vu jeɔ nyu ɔ, ja pɛ lɛ Yerusalem bi ɔmɛ peeɔ yayamihi babauu. I nuɔ haomi kɛ hɛ mi kpatami he hoo ngɛ ma a mi; nihi nɛ a plaa, nɛ a pee hiɔtsɛmɛ ji ni nɛmɛ nɛ i naa.