Kɛkɛ nɛ nikɔtɔma amɛ a ti nɔ kake de mi ke, “Ko fo ya. Hyɛ! Jata a nɛ je Yuda wɛtso ɔ mi, nɛ ji David nina a ye kunimi. Nɛ lɛ nɛ e ma nyɛ tsɔ womi nya sɔumi nɔ́ kpaago ɔmɛ, nɛ e ma nyɛ bli womi kpo ɔ nya.”
I na nɛ oslabai gba, nɛ i nu gbihi, nɛ hiɔwe hu si kɛ je matsɛ sɛ ɔ mi. Jatɛ kpaago nɛ a su, ngɛ tsoe ngɛ matsɛ sɛ ɔ hɛ mi; lɔ ɔ ɔmɛ ji mumi slɔɔto kpaago ɔmɛ nɛ sɔmɔɔ Mawu ɔ nɛ.
Dodoe kpaago ɔmɛ nɛ o na ngɛ ye hiɔ nine mi, kɛ sika tsu kane tso kpaago ɔmɛ ɔ, laami sane nɛ kɔɔ a he ji nɛ ɔ nɛ: dodoe kpaago ɔmɛ daa si ha asafo kpaago ɔmɛ a bɔfohi, nɛ kane tso kpaago ɔmɛ daa si ha asafo kpaago ɔmɛ.”
E bi mi ke, “Mɛni o na?” I he nɔ ke, “I na kane tso nɛ a kɛ sika tsu pee. Tɔ maa si ngɛ e yi mi. Kane kpaago ngɛ kane tso ɔ he. Kane ɔmɛ eko fɛɛ eko hɛɛ puɔ kpaago.