Márk 15 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSIONJézus Pilátus előtt (Mt 27:1–2, 11–14; Lk 23:1–5; Jn 18:28–38) 1 Amint felvirradt a reggel, a főpapok, a nép vezetői, a törvénytanítók, az egész Főtanács együttesen határozatot hozott. Megkötözték Jézust, elvitték Pilátushoz, és átadták neki. 2 Pilátus megkérdezte Jézust: „Te vagy a zsidók királya?” „Igen, ahogy mondod” — válaszolta ő. 3 A főpapok sok vádat hoztak fel Jézus ellen, 4 ezért Pilátus újból megkérdezte őt: „Nem felelsz semmit? Látod, mennyi mindennel vádolnak téged?!” 5 De Jézus továbbra sem válaszolt a vádakra. Pilátus ezen nagyon csodálkozott. Pilátus halálra ítéli Jézust (Mt 27:15–31; Lk 23:13–25; Jn 18:39–19:16) 6 A Páska ünnepén a helytartó — szokás szerint — minden évben szabadon engedett egy foglyot a nép kívánságára. 7 Volt ott akkor egy Barabbás nevű fogoly a börtönben. Azokkal együtt börtönözték be, akik a lázadás idején gyilkoltak is. 8 Az összegyűlt sokaság Pilátus elé járult, és kérte, hogy a szokás szerint engedjen szabadon egy foglyot. 9 Pilátus megkérdezte: „Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem el?” 10 Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből szolgáltatták ki neki Jézust. 11 De a főpapok rábeszélésére az emberek inkább Barabbás szabadon bocsátását kérték. 12 Ezután Pilátus újból megkérdezte őket: „Hát azzal mit tegyek, akit ti a zsidók királyának neveztek?” 13 Az emberek így kiabáltak: „Feszítsd keresztre!” 14 Pilátus megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett?” De azok csak még hangosabban ordították: „Feszítsd keresztre!” 15 Mivel Pilátus eleget akart tenni a nép kívánságának, szabadon engedte Barabbást. Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre — így végezzék ki. 16 A katonák bevezették Jézust a helytartói palota belső udvarába, és összehívták az egész csapatot. 17 Jézusra bíborszínű köpenyt adtak, majd tövises ágakból koszorút fontak, és a fejébe nyomták. 18 Azután így csúfolták: „Éljen a zsidók királya!” 19 Majd nádszállal ütögették a fejét, leköpdösték, és gúnyolódva térdet hajtottak előtte. 20 Végül levették róla a bíbor köpenyt, ismét ráadták a saját ruháit, majd elvezették, hogy megfeszítsék. Jézus kivégzése: a keresztre feszítés (Mt 27:32–44; Lk 23:26–43; Jn 19:17–27) 21 Útközben szembe jött velük egy férfi, aki éppen a földjéről tért vissza. Simonnak hívták, és Cirénéből származott, ő volt Alexander és Rufusz apja. Simont a katonák arra kényszerítették, hogy Jézus helyett vigye a keresztfát. 22 Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. 23 Ott mirhával kevert bort kínáltak Jézusnak, de ő nem akarta meginni. 24 Ezután keresztre feszítették, a ruháit pedig szétosztották, és kisorsolták egymás között. 25 Reggel kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „a zsidók királya”. 27 Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán. 29 A járókelők gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket csóválva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?! 30 Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!” 31 A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni! 32 Ha tényleg ő a Messiás, Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!” Még azok is szidalmazták, akiket vele együtt feszítettek meg. Jézus halála (Mt 27:45–56; Lk 23:44–49; Jn 19:28–30) 33 Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” 35 Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!” 36 Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!” 37 Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét. 38 Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. 39 A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!” 40 Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt Mária, a kis Jakab és József anyja, és a magdalai Mária, meg Salómé, 41 akik más asszonnyal együtt követték és szolgálták Jézust Galileában, s vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe. Jézus temetése (Mt 27:57–61; Lk 23:50–56; Jn 19:38–42) 42 Mivel az a nap az előkészület napja, azaz a szombat előtti nap volt, és mivel már közeledett az este, 43 az Arimátiából való József bátran Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Ez a József a Főtanács tagja volt, és az emberek nagyon tisztelték. Ő is várta Isten Királyságának eljövetelét. 44 Pilátus nem akarta elhinni, hogy Jézus ilyen hamar meghalt. Ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy valóban meghalt-e már. 45 Amikor a százados jelentette neki, hogy valóban így van, Pilátus megparancsolta, hogy adják át a holttestet Józsefnek. 46 József lenvásznat vásárolt, azután levette Jézus holttestét a keresztről, és a vászonba göngyölve elhelyezte egy sziklasírba. Ezután a nagy zárókövet a sír bejárata elé gördítették. 47 Mária, József anyja és a magdalai Mária látták, hogy hová tették Jézus testét. |
Bible League International
Bible League International