Máté 20 - Revised Hungarian Bible

A szőlőmunkások

¹ Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.

² Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.

³ Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,

⁴ és ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe, és ami jogos, megadom nektek.

⁵ Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.

⁶ Amikor pedig délután öt óra tájban is kiment, talált újabb embereket, akik ott álldogáltak, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?

⁷ Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe!

⁸ Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a munkások vezetőjének: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig.

⁹ Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.

¹⁰ Amikor az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de egy-egy dénárt kaptak ők is.

¹¹ Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,

¹² és ezt mondták: Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.

¹³ Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem?

¹⁴ Vedd, ami a tied, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

¹⁵ Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?

¹⁶ Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

¹⁷ Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:

¹⁸ Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik,

¹⁹ és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.

Zebedeus fiainak kérése

²⁰ Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit.

²¹ Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől.

²² Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk.

²³ Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette.

²⁴ Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre.

²⁵ De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk.

²⁶ De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,

²⁷ és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.

²⁸ Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

A két jerikói vak meggyógyítása

²⁹ Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt.

³⁰ És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!

³¹ A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltozták: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!

³² Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: Mit akartok, mit tegyek veletek?

³³ Ők ezt felelték: Uram, nyisd meg a szemünket!

³⁴ Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.