Lukács 23 - Karoli Bible 1908

Krisztus szenvedése és megcsúfoltatása Pilátus és Heródes előtt

¹ És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.

² És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.

³ Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!

⁴ Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.

⁵ De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.

⁶ Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?

⁷ És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.

⁸ Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.

⁹ Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.

¹⁰ Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.

¹¹ Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.

¹² És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.

Jézus elitéltetése

¹³ Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,

¹⁴ Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:

¹⁵ De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.

¹⁶ Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.

¹⁷ Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.

¹⁸ De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!

¹⁹ Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.

²⁰ Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;

²¹ De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!

²² Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!

²³ Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.

²⁴ És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.

²⁵ És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.

Jézus a fájdalomútján

²⁶ Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.

²⁷ Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.

²⁸ Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.

²⁹ Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!

³⁰ Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!

³¹ Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?

³² Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.

Jézus megfeszíttetése és halála

³³ Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.

³⁴ Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.

³⁵ És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.

³⁶ Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.

³⁷ És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!

³⁸ Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.

³⁹ A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!

⁴⁰ Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

⁴¹ És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.

⁴² És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!

⁴³ És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

⁴⁴ Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.

⁴⁵ És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

⁴⁶ És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

⁴⁷ Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.

⁴⁸ És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.

⁴⁹ Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.

Jézus temetése

⁵⁰ És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,

⁵¹ Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;

⁵² Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.

⁵³ És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.

⁵⁴ És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.

⁵⁵ Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.

⁵⁶ Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.

⁵⁷ És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.