Máté 20 - Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája

A szőlőmunkások

¹ „Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.

² Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.

³ Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,

⁴ és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.

⁵ Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.

⁶ Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?

⁷ Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe!

⁸ Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.

⁹ Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.

¹⁰ Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.

¹¹ Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,

¹² és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.

¹³ Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem?

¹⁴ Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

¹⁵ Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

¹⁶ Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

¹⁷ Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:

¹⁸ „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik,

¹⁹ és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.”

Zebedeus fiainak kérése

²⁰ Akkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit.

²¹ Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Ő így felelt: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.”

²² Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?” Ők így feleltek: „Ki tudjuk.”

²³ Erre ő ezt mondta nekik: „Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette.”

²⁴ Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre.

²⁵ De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.

²⁶ De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,

²⁷ és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.

²⁸ Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

A két jerikói vak meggyógyítása

²⁹ Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt.

³⁰ És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”

³¹ A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”

³² Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, mit tegyek veletek?”

³³ Ők így feleltek: „Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.”

³⁴ Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.