Márk 10 - Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája

Kérdés a házassági elválásról

¹ Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánon túlra; újra sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.

² Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust.

³ Ő azonban visszakérdezett: „Mit parancsolt nektek Mózes?”

⁴ Azok ezt mondták: „Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.”

⁵ Jézus erre így szólt hozzájuk: „Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,

⁶ mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten.

⁷ Ezért elhagyja az ember apját és anyját,

⁸ és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.

⁹ Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.”

¹⁰ Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai.

¹¹ Ő ezt mondta nekik: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene;

¹² és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.”

Jézus megáldja a gyermekeket

¹³ Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.

¹⁴ Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.

¹⁵ Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”

¹⁶ Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

A gazdag ifjú

¹⁷ Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

¹⁸ Jézus így szólt hozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.

¹⁹ Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.”

²⁰ Az pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”

²¹ Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”

²² A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

²³ Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!”

²⁴ A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!

²⁵ Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.”

²⁶ Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: „Akkor ki üdvözülhet?”

²⁷ Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”

A tanítványok jutalma

²⁸ Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk.”

²⁹ Jézus így szólt: „Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,

³⁰ és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.

³¹ Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első.”

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról

³² Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog:

³³ „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak,

³⁴ kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad.”

Zebedeus fiainak kérése

³⁵ Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.”

³⁶ Jézus megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?”

³⁷ Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.”

³⁸ Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”

³⁹ Mire ők így feleltek neki: „Meg tudjuk tenni.” Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,

⁴⁰ de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.”

⁴¹ Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.

⁴² De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.

⁴³ De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok;

⁴⁴ és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.

⁴⁵ Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

A vak Bartimeus meggyógyítása

⁴⁶ Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett.

⁴⁷ Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!”

⁴⁸ Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁹ Jézus megállt és ezt mondta: „Hívjátok ide!” Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!”

⁵⁰ Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.

⁵¹ Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak.”

⁵² Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte őt az úton.