Lukács 2 - Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliája

Jézus születése

¹ Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.

² Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.

³ Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.

⁴ Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

⁵ hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

⁶ És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,

⁷ és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

⁸ Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

⁹ És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

¹⁰ Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

¹¹ Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

¹² A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

¹³ És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

¹⁴ „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”

¹⁵ Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.”

¹⁶ Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.

¹⁷ Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,

¹⁸ és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.

¹⁹ Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.

²⁰ A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

Jézus bemutatása a templomban Simeon és Anna

²¹ Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

²² Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

²³ amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;”

²⁴ és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

²⁵ Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

²⁶ Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

²⁷ A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,

²⁸ akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:

²⁹ „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,

³⁰ mert meglátták szemeim üdvösségedet,

³¹ amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,

³² hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.”

³³ Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,

³⁴ Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,

³⁵ – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”

³⁶ Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,

³⁷ és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.

³⁸ Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

³⁹ Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.

⁴⁰ A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

A tizenkét éves Jézus a templomban

⁴¹ Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

⁴² Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

⁴³ Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.

⁴⁴ Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.

⁴⁵ De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.

⁴⁶ Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,

⁴⁷ és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.

⁴⁸ Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.”

⁴⁹ Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?”

⁵⁰ Ők azonban a nekik adott választ nem értették.

⁵¹ Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,

⁵² Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.