Jónás 2 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Jónás imádsága

¹ Jónás így imádkozott Istenéhez, az Örökkévalóhoz a hal gyomrában:

² „Az Örökkévalóhoz kiáltottam szorult helyzetemben, és ő meghallgatott engem! A halál gyomrából kiáltottam hozzád, mégis meghallottad hangomat!

³ Mert a mélységbe hajítottál, a tenger közepébe dobtál, körülvett az áradat, összecsaptak hullámaid a fejem fölött, s örvényeid elborítottak.

⁴ Már azt gondoltam: bizony végleg eltaszítottál szemed elől! Vajon láthatom-e még valaha szent Templomodat?

⁵ Bezárult fölöttem a mély víz, elborít az ár, a torkomig ér, hínár szövődött fejemre,

⁶ a hegyek alapjáig süllyedtem, örökre bezárultak a föld reteszei mögöttem! Örökkévaló Isten, te mégis kiemelted lelkem a pusztulásból!

⁷ Mikor elcsüggedtem, rád emlékeztem, imádságom feljutott eléd, szent Templomodba.

⁸ Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, elhagyják az egyetlent, aki könyörülhet rajtuk!

⁹ De én hálával áldozom neked, Istenem, és fogadásaimat megadom! Bizony, az Örökkévalótól jön a szabadulás!”

¹⁰ Akkor szólt az Örökkévaló a halnak, az pedig kivetette Jónást a tenger partjára.