1Sámuel 9 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Sámuel találkozik Saullal

¹ Élt akkoriban Benjámin földjén egy Kis nevű jómódú férfi, aki Abiél fia volt. Abiél apja Cerór, annak apja Bekórat, annak apja Afíah volt, Benjámin törzséből.

² Kisnek volt egy Saul nevű daliás termetű fia, aki férfikora legszebb éveit élte. Egész Izráelben nem volt nála daliásabb férfi: egy fejjel kimagaslott az emberek közül.

³ Egyszer Kisnek, Saul apjának a szamarai elkódorogtak. Azt mondta hát a fiának: „Eredj, fiam, keresd meg azokat a szamarakat, de végy magad mellé egy szolgát is!”

⁴ Saul és a szolgája útnak is indultak. Bejárták Efraim hegyeit, Sálisá és Saalim vidékét, Benjámin törzsének területét, de a szamarakat sehol sem találták.

⁵ Végül, mikor Cúf vidékére értek, Saul azt mondta a szolgájának: „Gyere, most már menjünk haza, mert apám a végén még értünk fog aggódni, nem a szamarai miatt!”

⁶ De a szolgája ezt felelte: „Uram, Isten embere most éppen ebben a közeli városban tartózkodik. Őt mindenki tiszteli, mert amit mond, az biztosan beteljesedik. Menjünk el hozzá, talán meg tudja mondani, merre menjünk tovább.”

⁷ „Elmehetünk, de mit vigyünk neki ajándékba? Nincs semmi nálunk, s még a kenyerünk is elfogyott. Üres kézzel csak nem kereshetjük föl!” — mondta Saul.

⁸ „Nézd, Uram, van nálam egy kis ezüst, odaadom ezt neki! Hátha megmondja, merre menjünk” — válaszolt a szolga.

^9-11 „Igazad van, menjünk!” — mondta Saul, és elindultak a városba, amelyben az Isten embere tartózkodott. Amint a domboldalon közeledtek a város felé, fiatal leányok jöttek velük szembe, akik vízért indultak a kúthoz. Saul megszólította őket: „Itt van-e a látó?” Ugyanis abban az időben Izráelben a prófétát „látónak” nevezték. Ha valaki meg akart kérdezni Istentől valamit, azt mondta: „Menjünk a látóhoz!”

¹² A leányok feleltek: „Igen, itt van a látó, éppen ma érkezett ide. Csak siess, mert áldozathoz készül a nép, ott fönt a dombon, az áldozat helyén.

¹³ Amint beértek a városba, egyenesen előre menjetek, és megtaláljátok. Még ott van, s azután ő is fölmegy majd a dombra az áldozati lakomára. Amíg ő oda nem érkezik, nem kezdik el a lakomát. Ő szokta megáldani az áldozatot, csak azután kezdenek a meghívottak enni. Menjetek, még éppen ott találjátok!”

¹⁴ Saul és a szolgája továbbment, és már a városkapu előtt jártak, amikor Sámuel éppen szembe jött velük. Akkor lépett ki a kapun, hogy fölmenjen a dombra az áldozati lakomához.

¹⁵ Az Örökkévaló az előző napon már kijelentette Sámuelnek:

¹⁶ „Holnap ilyenkor küldök hozzád egy férfit Benjámin földjéről. Őt kend föl, hogy népemnek, Izráelnek fejedelme legyen! Ő fogja megszabadítani népemet a filiszteusoktól. Láttam népem szenvedését, és meghallottam segélykiáltásukat.”

¹⁷ Amikor Sámuel meglátta Sault, az Örökkévaló azonnal szólt Sámuelhez: „Nézd! Ő az, akiről beszéltem. Ő fog uralkodni a népemen!”

¹⁸ Ekkor Saul a városkapunál odalépett Sámuelhez, és megszólította: „Kérlek, meg tudnád mondani, hol lakik a látó?”

¹⁹ „Én vagyok a látó! — válaszolt Sámuel. — Most azonban menjetek föl előttem a dombra, ahol az áldozati lakoma lesz, mert ma velem együtt ültök asztalhoz! Holnap reggel tovább mehettek, de előbb majd megmondom neked, amit tudni akarsz.

²⁰ Ami pedig a három nappal ezelőtt elveszett szamarakat illeti, ne aggódj, már megkerültek. Különben is, ami csak értékes Izráelben, az úgyis mind a tiéd és családodé lesz!”

²¹ „Miért mondod ezt nekem? — kérdezte Saul. — Hiszen Izráel legkisebb törzséből származom, és az én családom a legkisebb Benjámin törzsén belül is!”

²² Sámuel bevezette Sault és szolgáját a lakoma termébe, és a mintegy 30 vendég között a fő helyre ültette őket.

²³ Majd szólt a szakácsnak: „Most hozd elő azt a combot, amelyről mondtam, hogy tedd félre!”

²⁴ A szakács behozta a húst, és Saul elé tette. Sámuel azt mondta Saulnak: „Látod, ezt a te számodra tettem félre! Láss hozzá, és egyél, mert neked készítettük, és a tiszteletedre hívtam össze a vendégeket erre a lakomára!” Így lakomázott együtt Saul és Sámuel azon a napon.

²⁵ Miután befejezték a lakomát, eljöttek onnan, és együtt mentek vissza a városba. Sámuel a tetőteraszon készített szállást Saulnak,

²⁶ aki lefeküdt aludni. Másnap, korán reggel Sámuel fölkiáltott Saulnak a tetőteraszra: „Kelj föl, és készülj az útra, hogy elbocsássalak!” Saul fölkelt,

²⁷ és együtt mentek ki az utcára. Sámuel a város széléig kísérte. Ott megállt, és ezt mondta Saulnak: „Küldd előre a szolgádat, te pedig maradj itt még, mert Isten üzenetét kell elmondanom neked!” A szolga ekkor előrement.