1Sámuel 21 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Dávid Ahimelek főpaphoz menekül

¹ Ezután Jonatán visszatért a városba, Dávid pedig útnak indult, és Ahimelekhez, a paphoz ment Nób városába. Amikor Ahimelek találkozott Dáviddal, és látta, hogy egyedül érkezett, megrettent. „Dávid! Hogy lehet, hogy egyedül jöttél? Miért nincs veled senki?” — kérdezte.

² Dávid így felelt: „A király küldött titokban valahová, de megparancsolta, hogy senki se tudjon arról, amit rám bízott. Az embereimet pedig egy másik helyre küldtem, ott fogok velük találkozni.

³ De most kérlek, adj nekem öt kenyeret, vagy bármilyen ennivalót, ami kéznél van!”

⁴ A pap ezt felelte: „Adok szívesen, de közönséges kenyerem nincs, csak a szent kenyerek vannak nálam. Azonban ebből csak akkor ehetnek az embereid, ha mostanában nem háltak asszonnyal.”

⁵ „Egyikünk sem hált asszonnyal, mióta elindultunk, s ennek már három napja. Embereim mindig óvakodnak attól, hogy tisztátalanná váljanak, amikor valamilyen harci küldetésben vagyunk. Most különösen ez a helyzet.”

⁶ Így hát, mivel nem volt más kenyere, a pap odaadta Dávidnak a szent kenyereket. Ezeket akkor vették el az Örökkévaló jelenlétéből, amikor frisset tettek a helyükre.

⁷ Azon a napon, amikor Dávid Ahimelekhez érkezett, történetesen Saul egyik szolgája is ott tartózkodott a szentély közelében. Dóégnek hívták, edomi származású volt, és Saul rábízta pásztorainak felügyeletét.

⁸ Dávid ezután azt kérdezte Ahimelektől: „Nincs itt kéznél egy kard vagy lándzsa, amit nekem adhatnál? A király megbízatása annyira sürgős volt, hogy nem hoztam magammal egyik fegyveremet sem.”

⁹ „De van — válaszolta a pap —, a filiszteus Góliát kardja. Ez az, amit elvettél tőle, mikor az Élá-völgyben legyőzted. Ott fekszik a kard egy ruhába tekerve az efód mögött. Ha az megfelel, elviheted, de más nincs.” „Góliát kardja? — kiáltott fel Dávid. — Nincs annak párja, az kell nekem, add csak ide!”

Dávid a filiszteusokhoz menekül

¹⁰ Dávid még aznap továbbment a filiszteusok földjére, és Ákisnál, Gát királyánál keresett menedéket.

¹¹ De Ákistól ezt kérdezték a szolgái: „Urunk, nem ez az a Dávid, aki Izráel királya? Hiszen ő az, akiről az izráeliek ezt énekelték, mikor örömükben táncoltak: »Megölt Saul ezreket, Dávid meg tízezreket!«”

¹² Hallotta ezt Dávid is, és nagyon megrettent. Félt Ákis királytól,

¹³ ezért előtte és a szolgák előtt őrültnek tetette magát. Úgy viselkedett közöttük, mint akinek elment az esze: össze-vissza firkált jeleket a kapukra, és a nyála lecsorgott a szakállán.

¹⁴ Végül Ákisnak elege lett ebből, és ezt mondta szolgáinak: „Nem látjátok, hogy ez az ember őrült? Minek hoztátok ide?

¹⁵ Nincs elég bolond az országomban, még ezt is idehoztátok, hogy itt őrjöngjön előttem? Be ne engedjétek többet ide!”