1Mózes 3 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

A bűnbeesés és büntetése

¹ Az Örökkévaló Isten sokféle vadállatot teremtett, de mind között a kígyó volt a legravaszabb. A kígyó egyszer megszólította az asszonyt, és ezt kérdezte tőle: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy ti nem ehettek a kert egyetlen fájának gyümölcséből sem?”

² Az asszony ezt válaszolta: „Nem, dehogy! A kert minden fájáról szabadon ehetünk,

³ csak egyről nem. Arról az egyről, amely a kert belsejében van, Isten mondta, hogy ne együnk a gyümölcséből, sőt, hozzá se nyúljunk, mert különben meghalunk.”

⁴ De a kígyó így felelt: „Ugyan, dehogy fogtok meghalni!

⁵ Isten ezt csak azért mondta, mert jól tudja, hogy amikor esztek annak a fának a gyümölcséből, felnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: megismeritek mi a jó és mi a rossz.”

⁶ Az asszony látta, hogy milyen gyönyörű a fa, és azt gondolta, hogy a gyümölcsök biztosan jóízűek lehetnek. Elhitte, hogy a gyümölcsök bölccsé teszik — ezért leszakított egyet, és megette. Majd adott a gyümölcsből a vele lévő férjének is, aki szintén evett belőle.

⁷ Hirtelen, mintha mindkettőjüknek felnyílt volna a szeme, mindent másképp láttak. Azt is azonnal észrevették, hogy meztelenek — ezért összekötözött fügefalevelekből valami ágyékkötő-félét készítettek, és azt vették magukra.

⁸ Mikor az alkonyat közeledett, és feltámadt az esti szellő, az Örökkévaló Isten sétára indult a kertben. Ádám és felesége meghallották, hogy közeledik, és elbújtak előle a fák közé.

⁹ De az Örökkévaló Isten kiáltott: „Ádám, merre vagy?”

¹⁰ „Meghallottam, hogy jössz, és féltem tőled, mert meztelen vagyok, ezért elbújtam” — felelt Ádám.

¹¹ „De honnan tudod, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked? Talán ettél annak a fának a gyümölcséből, amelytől eltiltottalak?” — kérdezte Isten.

¹² „Az asszony, akit mellém adtál, ő kínált meg abból a gyümölcsből — úgy ettem” — magyarázkodott Ádám.

¹³ Akkor az Örökkévaló Isten az asszonyhoz fordult: „Mit tettél?” „A kígyó, ő csapott be engem, azért ettem” — mentegetőzött az asszony.

¹⁴ Az Örökkévaló Isten ezután a kígyóhoz szólt: „Átkozott legyél, mivel ezt tetted! Átkozottabb leszel, mint a többi vadállat! Egész életedben hason csúszva járj, és a föld porát egyed!

¹⁵ Ellenségeddé teszem az asszonyt, téged pedig az ő ellenségévé teszlek. Leszármazottaid és az asszony leszármazottjai folytonosan harcolni fognak egymással. Az asszony leszármazottja a fejedre tapos, te pedig a sarkába harapsz.”

¹⁶ Majd Isten az asszonyhoz fordult: „Megsokasítom a terhességeddel járó nehézségeket, és fájdalommal szülöd gyermekeidet. Szeretnél uralkodni a férjeden, mégis ő fog uralkodni rajtad.”

¹⁷ Azután Ádámnak ezt mondta: „Parancsoltam neked, hogy ne egyél annak a fának a gyümölcséből, de te inkább a feleségedre hallgattál, az ő szavának engedtél, és ettél abból a gyümölcsből. Ezért megátkozom a földet miattad: egész életedben sok bajlódással és fáradsággal, naponta kell művelned, hogy megadja kenyeredet.

¹⁸ Szántófölded töviseket és gyomokat nevel, te pedig azokat a növényeket eszed, amelyeket a földeden magadnak termelsz.

¹⁹ Bizony, arcod verítékével kell megszerezned mindennapi kenyeredet! Halálod napjáig keményen dolgozol, amíg visszatérsz a földbe, amelyből kiformáltalak, mert porból vagy, és ismét porrá leszel.”

²⁰ Ezután Ádám elnevezte a feleségét Évának, mert Éva lett az ősanyja minden utána következő embernek.

²¹ Majd az Örökkévaló Isten állatbőrökből jobb ruhákat készített Ádámnak és a feleségének, és abba öltöztette őket.

²² Akkor az Örökkévaló Isten ezt mondta: „Most hát az ember olyanná lett, mint egyikünk: ismeri a jót és a rosszat. Nem engedhetjük meg, hogy kinyújtsa kezét, és szakítson az Élet Fájának gyümölcséből és örökké éljen.”

²³ Ezért kiűzte az embert az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből az ember testét kiformálta.

²⁴ Miután kiűzte őket, az Éden kertje elé kerubokat állított, lángoló karddal, amely minden irányban villogott. Azért állította oda a kerubokat, hogy őrizzék az Élet Fájához vezető utat.