Máté 22 - Hungarian Bible by Lajos Csia

¹ Jézus újra beszélni kezdett s példázatokban mondta nekik a következőket:

² „A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített.

³ Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni.

⁴ Újra elküldött ezúttal más rabszolgákat s azt üzente: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ebédemet elkészítettem: tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba!

⁵ Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után,

⁶ a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.

⁷ A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette.

⁸ Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,

⁹ menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra.

¹⁰ Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.

¹¹ Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.

¹² Pajtás – mondotta neki –, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.

¹³ Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.

¹⁴ Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.”

¹⁵ Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe.

¹⁶ Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt. Így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét.

¹⁷ Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?”

¹⁸ Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: „Miért kísértettek képmutatók?

¹⁹ Mutassatok egy törvényes adópénzt.” Azok odavittek neki egy dénárt.

²⁰ „Kinek a képe ez és kinek a felirata?” – kérdezte tőlük.

²¹ „A császáré” – felelték.” Nahát – mondotta erre nekik – adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek.”

²² Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt és eltávoztak.

²³ Aznap szadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás.

²⁴ „Tanító – kérdezték tőle – Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével és támasszon a testvérének magot.

²⁵ Volt nálunk hét testvér. Az első miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta.

²⁶ Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét.

²⁷ Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony.

²⁸ A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.”

²⁹ Jézus válasza így hangzott: „Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát.

³⁰ Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai.

³¹ A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek:

³² Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákób Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké.”

³³ Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.

³⁴ Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanott

³⁵ s közülük az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust:

³⁶ „Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?”

³⁷ Ő így felelt: „Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!

³⁸ Ez a legnagyobb és az első parancsolat.

³⁹ A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat!

⁴⁰ E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is.”

⁴¹ Mikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte őket.

⁴² „Hogy vélekedtek a Krisztus felől? Kinek a fia?” Azok így feleltek: „Dávidé.”

⁴³ „Hát akkor – kérdezte tőlük –, hogy hívhatja őt Dávid a Szellem által urának, amikor ezt mondja:

⁴⁴ Szólt az Úr az én uramnak: Ülj le jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem?

⁴⁵ Ha tehát Dávid urának hívja, hogy lehet fia neki?”

⁴⁶ Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.