Márk 11 - Hungarian Bible by Lajos Csia

¹ Mikor Jeruzsálemhez közeledtek, az Olajfák hegyén Betfagénál és Betániánál tanítványai közül kettőt elküldött.

² „Menjetek el a veletek szemben levő faluba – mondotta nekik. Ahogy beértek, tüstént rátaláltok egy megkötött szamárcsikóra, melyen még ember soha sem ült. Oldjátok el és hozzátok ide!

³ Ha pedig valaki megkérdezné tőletek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége rá, s azonnal elbocsátja azt ide.”

⁴ El is mentek és kinn az utcán egy ajtónál találtak egy megkötött szamárcsikót. Eloldották.

⁵ De az ott állók közül némelyek megkérdezték őket: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”

⁶ Úgy feleltek nekik, ahogy Jézus mondta, mire elbocsátották azokat.

⁷ Jézushoz vitték aztán a csikót, rárakták köpenyeiket s ő ráült.

⁸ Sokan köpenyeikkel terítették be az utat, mások meg gallyakkal, melyeket a mezőkről tördeltek.

⁹ Akik előtte mentek, s akik követték így kiáltoztak: „Hozsánna! Áldott az, aki az Úr nevében jön!

¹⁰ Áldott atyánknak, Dávidnak érkező királysága! Hozsánna a magasságokban!”

¹¹ Aztán bement Jeruzsálembe a szent helyre. Ott mindent megtekintett, majd késő lévén, a tizenkettővel kiment Betániába.

¹² Másnap, mikor Betániából távoztak, megéhezett.

¹³ Már messziről meglátott egy dús levélzetű fügefát s odament, hogy talán talál rajta valamit. De mikor hozzáért, semmit sem talált rajta, csak levelet. Mert még nem volt itt a fügék ideje!

¹⁴ Ekkor megszólalt s így szólt a fához: „Senki rólad többé gyümölcsöt ne egyék az örökkorig soha.” A tanítványai hallották.

¹⁵ Jeruzsálembe érkeztek. Bementek a szenthelyre s Jézus hozzáfogott, hogy kiűzze a szenthelyről azokat, akik ott árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit felforgatta

¹⁶ és nem engedte, hogy bárki is bármilyen eszközt átvigyen a szenthelyen.

¹⁷ Majd tanította őket.” Nincs-e megírva, hogy az én házamat az összes nemzetek imádság házának fogják nevezni? Ti azonban rablók barlangjává tettétek.”

¹⁸ Meghallották azt a főpapok és írástudók és keresték, milyen módon veszíthetnék őt el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeget megdöbbentette tanítása.

¹⁹ Mikor aztán este lett, kimentek a városból.

²⁰ Mikor kora reggel arra mentek, észrevették, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt.

²¹ Péter, aki visszaemlékezett, megjegyezte: „Rabbi, nézd csak, a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt.”

²² Jézus erre így szólt hozzájuk: „Legyen hitetek Istenben!

²³ Bizony azt mondom nektek, hogyha valaki azt mondaná ennek a hegynek: Emelkedj fel és hullj a tengerbe, ha nem kételkedne szívében, hanem hinné, hogy amit mond, megtörténik, akkor meg is lenne neki.

²⁴ Ezért azt mondom nektek: Akármiért imádkoztok is, higgyétek, hogy már megkaptátok, amit kértek és meg lesz nektek!

²⁵ De ha valamikor imádkozva álltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valamit tartogattok, hogy a ti mennyben lakó Atyátok is megbocsássa a ti botlásaitokat.

²⁶ Ha pedig ti nem bocsáttok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.”

²⁷ Ismét Jeruzsálembe mentek. Mikor a szenthelyen járt, hozzámentek a főpapok, írástudók és vének

²⁸ és megkérdezték tőle: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adta neked a felhatalmazást, hogy ezeket tehesd?”

²⁹ Jézus ezt felelte nekik: „Kérdezek tőletek egy dolgot, feleljetek nekem, akkor majd én is megmondom nektek, miféle felhatalmazással cselekszem ezeket.

³⁰ János bemerítése a mennyből való volt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem.”

³¹ Ekkor magukban számítgatták a dolgot: „Ha azt mondjuk – szóltak – a mennyből való, azt fogja mondani: Miért nem hittetek akkor neki?

³² Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől,” féltek a néptől, mert mind azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta.

³³ Azt felelték hát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus is ezt mondta hát nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazás alapján cselekszem ezeket.”