János 11 - Hungarian Bible by Lajos Csia

¹ Volt egy elerőtlenült ember, Lázár, Betániából, Mártának és Márta húgának, Máriának falujából.

² Mária volt az az asszony, aki az Urat kenettel megkente és lábát hajával törölte meg. Ennek a testvére Lázár volt az elerőtlenült.

³ A nőtestvérek elküldtek hát Jézushoz ezzel az üzenettel: „Uram, lásd, akit kedvelsz, elerőtlenült.”

⁴ Mikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Ez az erőtlenség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy érte az Istennek Fiát dicsőítsék.”

⁵ Jézus pedig szerette Mártát, valamint annak hugát és Lázárt.

⁶ Amint tehát meghallotta, hogy Lázár megerőtlenült, akkor még két napig maradt ugyanazon a helyen.

⁷ Azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába.”

⁸ „Rabbi – mondták neki tanítványai –, éppen most akartak a zsidók megkövezni s te újra odamégy?”

⁹ „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? – felelte Jézus. – Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.

¹⁰ Ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen benne világosság.”

¹¹ Ezeket mondta. Azután így szólt hozzájuk: „Barátunk, Lázár aluszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.”

¹² „Uram, ha alszik, meg fog menekülni” – mondták a tanítványai.

¹³ Jézus azonban a haláláról beszélt, míg azok azt vélték, hogy álom alvásáról szól,

¹⁴ akkor azután nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt.

¹⁵ De örülök annak, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy higgyetek. Most azonban menjünk el hozzá.”

¹⁶ ”Menjünk el és haljunk meg vele együtt!” – szólt tanítványtársaihoz Tamás, akit Ikernek neveznek.

¹⁷ Mikor Jézus odaért, úgy találta, hogy már négy nap óta van a sírban.

¹⁸ Betánia közel volt Jeruzsálemhez, csak mintegy tizenöt stádiumnyira.

¹⁹ A zsidók közül sokan jöttek el Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

²⁰ Mikor Márta meghallotta, hogy Jézus útban van, elébe ment, Mária pedig ült házában.

²¹ „Uram – szólt Márta Jézushoz –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²² Azt azonban most is tudom, hogy amire csak kéred az Istent, megadja neked az Isten.”

²³ „Fel fog támadni a testvéred” – felelte neki Jézus.

²⁴ Márta így válaszolt: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”

²⁵ „Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta neki Jézus –, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is.

²⁶ Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?”

²⁷ „Igen, Uram – mondta neki –, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világra jő.

²⁸ Mikor ezt mondta, eltávozott és hívta a húgát, Máriát, titkon azt súgva neki: „A tanító itt van és hív tégedet.”

²⁹ Az, ahogy meghallotta, sietve felkelt és hozzáment.

³⁰ Jézus még nem ment be a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahová Márta elébement.

³¹ Azok a zsidók, akik Máriával együtt voltak a házban és vigasztalták őt, – amikor meglátták, hogy Mária sietve felkel és eltávozik, követték abban a hiedelemben, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.

³² Mihelyt Mária odaért, ahol Jézus volt és meglátta őt, a lábaihoz borult és így szólította meg: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

³³ Amikor Jézus sírni látta őt és azokat a zsidókat, akik vele jöttek, indulat jött reá, nyugtalanná lett

³⁴ és így szólott: „Hol helyeztétek őt el?” – „Uram, jöjj és lásd meg!” – mondották neki.

³⁵ Jézus könnyezett.

³⁶ „Nézd, mennyire kedvelte őt” – szóltak a zsidók.

³⁷ Némelyek meg ezt mondták közülük: „Ő, aki a vaknak szemét megnyitotta, nem lett volna képes megtenni, hogy Lázár ne haljon meg?”

³⁸ Jézus most újra megtelt indulattal és a sírhoz ment. Ez egy üreg volt és egy kő feküdt rajta.

³⁹ „Vigyétek el a követ!” – mondotta Jézus.” Uram – szólalt meg Márta, a halott testvére –, már szaga van, hiszen négy napos.”

⁴⁰ „Nem megmondtam neked – mondta neki Jézus –, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

⁴¹ Erre elemelték a követ, Jézus pedig az égre emelte szemét és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴² De tudtam én, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló tömegért szóltam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”

⁴³ Miután ezeket mondta, nagy hangon felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”

⁴⁴ És kijött a halott, kezén, lábán pólyákkal átkötözve, arcát keszkenő takarta.” Oldjátok fel, hadd járjon!” – mondta nekik Jézus.

⁴⁵ Azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek és látták, hogy Jézus mit cselekszik, sokan hittek.

⁴⁶ Közülük némelyek elmentek azután a farizeusokhoz és elmondották nekik, mit tett Jézus.

⁴⁷ Ekkor a főpapok és farizeusok összegyűjtötték a nagytanácsot és abban így szóltak: „Mit tegyünk, mert ez az ember sok jelt cselekszik?

⁴⁸ Ha úgy hagyjuk, mindenki benne hisz majd. Azután eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is.”

⁴⁹ Közülük egyik, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Nem tudtok ti semmit.

⁵⁰ Azzal sem számoltok, hogy hasznosabb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mintsem, hogy az egész nemzet elvesszen.”

⁵¹ Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel ő volt abban az esztendőben a főpap, prófétai látást mondott, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,

⁵² és hozzá nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt gyermekei egybegyűjtessenek.

⁵³ Attól a naptól fogva támadt az az elhatározásuk, hogy Jézust megöljék.

⁵⁴ Így azután Jézus többé nem járt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elvonult onnan egy, a pusztához közel eső vidékre, Efraim nevű városba és tanítványaival együtt ott tartózkodott.

⁵⁵ Közel volt a zsidók pászkája. A pászka előtt a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe, hogy szent tisztulásban részesüljenek.

⁵⁶ Keresték Jézust és a szenthelyen állva így beszélgettek egymás között: „Mi a véleményetek? Úgy gondoljátok, hogy nem jön fel az ünnepre?”

⁵⁷ A főpapok és farizeusok pedig parancsolatot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.